Kinizsi százas 40 km-es résztáv teljesítése

Ezúton tájékoztatunk minden aggódó és kétkedő egyesületi tagot, hogy kis csapatunk sikerrel teljesítette a Kinizsi százas teljesítménytúra 40 km-es résztávját, Csillaghegy és Dorog között. Nem akarunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani a dolognak, és túlbecsülni a teljesítményünket, de úgy gondoltuk, hogy egy rövid élménybeszámoló keretében megosztjuk veletek tapasztalatainkat, és írunk pár dolgot, ami hasznos lehet mindenkinek nagyobb távokat bejáró túráink alkalmával.

Elsősorban – magamból kiindulva – nagy várakozással tekintettem a túra elé, mert utoljára 4-5 éve voltam hasonló hosszúságú teljesítménytúrán. Kérdés volt, hogy egyáltalán bírom-e, mert az elmúlt évek nagyobb túrái általában rövidebb távon követeltek meg komolyabb teljesítményt (pl. Fogaras-gerinc). Szóval ezekkel a gondolatokkal vágtam neki a távnak.

Anélkül, hogy részletesen leírnék mindent – hiszen  a célom nem egy túraleírás – az útvonal gyakorlatilag végigszaladt az egész Pilisen keltről nyugati irányban. A csillaghegyi strandról indultunk, felmásztunk a Nagy-Kevélyre, délről elhaladtunk Csobánka alatt, fel egészen a Pilis nevű hegy tetejéig, majd Kesztölcön át értünk be Dorogra. Az útvonal egyébként nagyon szép részeken haladt végig, mindenkinek ajánlhatom, esetleg résztávját is, ha Pest közelében, könnyen megközelíthető túraútvonalat keres.

Az indulást követően az első ellenőrző pontig együtt haladtunk. Itt egy fröccsösflakon okán kissé kettészakad a társaság, és így is mentünk végig az útvonalon. Nem volt jellemző a sietség, ha valami látnivaló volt, akkor megálltunk, ellenőrző pontoknál is pár percet pihengettünk. Egy kesztölci kocsmában megálltunk inni egy sört, (gyakorlatilag ott volt az egész mezőny) majd Dorogon egy vasútállomás közeli kocsmában vártuk össze egymást. A 40 km teljesítése egyikünknek sem okozott fizikailag különösebb megterhelést (mondjuk jól esett utána leülni, és bizony nehéz volt elindulni). Inkább problémák egyéb területeken akadtak: vér- és vízhólyagok, comb, és váll kidörzsölések stb. Mondjuk ezek bőven elegek ahhoz, hogy valaki feladni kényszerüljön a küzdelmet, de szerintem a fizikai fájdalmakon nagyobb eséllyel emelkedik felül az ember, mint azon, ha egyszerűen kiköpi a belét. Nekünk – elsősorban a magashegyi túráink miatt – sokkal fontosabb a fizikai kondíció megléte, mint a mindenfajta hólyagok és feltörések formájában érkező machoista rituálék gyakorlása. Ennek ellenére nagyon jó ötletnek tartottam a teljesítménytúrát, mely véleményem helyessége felől a táv teljesítése után meg is győződtem. Ötletgazda gyanánt Fecót kell megemlíteni, aki heroikus küldetést felvállalva koordinálta a szervezési feladatokat, és ilyen formán minden nemű hólyag és feltörés közvetett okozója.

Nem akarom túl hosszúra nyújtani a közleményt, de személy szerint nekem nagyon szimpatikus dolog lett újra a teljesítménytúrázás (úgy mint fiatalabb koromban) és biztos vagyok benne, hogy – ha nem  is túl gyakori rendszerességgel – részt veszek egyen-kettőn, ezzel is segítve és kényelmesebbé téve a nyáron esedékes musszalai csúcshódítási kísérletemet.

Legvégül pedig az „expedíció” résztvevőinek listája (RANDOM):

•  Mészáros Ferenc (főkoordinátor, főigazgató)

•  Máthé Márk (fröccsfelelős)

•  Nemestóthy Béla Nándor phd. (tudományos munkatárs)

•  Kemecei László (fröccsfelelős-helyettes, címzetes tiszta bor felelős),

• dr. Komlósi Zsolt (főgyógyító, unikum ellátmányért felelős biztos)

•  Pálvölgyi Csongor (a résztvevők biztonságért felelős egyesületi tiszt)

• Cseh Attila (teljesítményfelelős, motivátor)

•  Békefi Zoltán (kiküldött tudósító)

A fotókat köszönjük Visó-nak

 az alábbi címen egyéb képeit is megtalálod

prodigycenter.com/cv/

vissza az előző oldalra